Úgy gondolom a gyerek akkor veszti el a gyermekkorát, mikor betölti a 7. életévét, mert kénytelen egy rendszernek behódolni, ami oktatás címszó alatt van. Számomra az nem oktatás, ahol gyerek olyanokat tanul, amit a büdös életbe nem fog felhasználni, ahol folyamatosan megmondják neki, hogy mit csináljon, és csodálkozunk, miért van ennyi önbizalom hiányos ember? Nem azt mondom, hogy a gyereket semmire se kéne megtanítani, de ne kényszer legyen neki! Az jó, ha megtanul olvasni, számolni, alap dolgokat megtanulni a világról, az ország helyzetéről, működéséről, de muszáj olyan egyenleteket elvégeznie, amit sohase fog használni, aztán muszájból történelmi dátumokat meg tanulni vagy verset elemezni? Muszáj állandóan a mások akaratának megfelelnie? A szabad gondolkodást, kreativitást kéne tanítaniuk, hogy megtaláljak azt, amiben jók, tehetségesek, amiben örömüket lelik, és nem szoronganak, mert felelés jön, nem megalázni a másikat, mert valamit nem ért, nem éreztetni azt, hogy ő semmire jó, mert sajnos itt Magyarországon ez a helyzet.

Később felnőttkorra sorra jönnek a társadalmi elvárások, hogy x meg y évesen ilyen olyan végzettséggel, munkával kéne rendelkezni és le kell tenni valamit az asztalra, ha nem teszed le, akkor nem érsz annyit, mint a többi nem áltál be a sorba nem érvényesültél, kevesebb vagy ezért. Még egyszer kérdezem csodálkozunk, hogy miért van ennyi szorongó, önbizalom hiányos ember?

A megoldás az lenne erre, hogy elgondolkozzunk azon, hogy mi és miért történik mindez ami van, minthogy a másikban számokat keresünk és, ha az nincs meg nem földbe tiporni kell és éreztetni vele, hogy szar vagy, hanem megvizsgálni az ember életét és nem az érték ítéletekre hallgatni. Ha ezt elkezdjük talán egyszer a gyerekkor egy része nem lesz elveszett és nem lesz behódoló.