Gondolataim megosztása

A gyermekkor elvesztése

2016. május 13. 22:13 - brenor

Úgy gondolom a gyerek akkor veszti el a gyermekkorát, mikor betölti a 7. életévét, mert kénytelen egy rendszernek behódolni, ami oktatás címszó alatt van. Számomra az nem oktatás, ahol gyerek olyanokat tanul, amit a büdös életbe nem fog felhasználni, ahol folyamatosan megmondják neki, hogy mit csináljon, és csodálkozunk, miért van ennyi önbizalom hiányos ember? Nem azt mondom, hogy a gyereket semmire se kéne megtanítani, de ne kényszer legyen neki! Az jó, ha megtanul olvasni, számolni, alap dolgokat megtanulni a világról, az ország helyzetéről, működéséről, de muszáj olyan egyenleteket elvégeznie, amit sohase fog használni, aztán muszájból történelmi dátumokat meg tanulni vagy verset elemezni? Muszáj állandóan a mások akaratának megfelelnie? A szabad gondolkodást, kreativitást kéne tanítaniuk, hogy megtaláljak azt, amiben jók, tehetségesek, amiben örömüket lelik, és nem szoronganak, mert felelés jön, nem megalázni a másikat, mert valamit nem ért, nem éreztetni azt, hogy ő semmire jó, mert sajnos itt Magyarországon ez a helyzet.

Később felnőttkorra sorra jönnek a társadalmi elvárások, hogy x meg y évesen ilyen olyan végzettséggel, munkával kéne rendelkezni és le kell tenni valamit az asztalra, ha nem teszed le, akkor nem érsz annyit, mint a többi nem áltál be a sorba nem érvényesültél, kevesebb vagy ezért. Még egyszer kérdezem csodálkozunk, hogy miért van ennyi szorongó, önbizalom hiányos ember?

A megoldás az lenne erre, hogy elgondolkozzunk azon, hogy mi és miért történik mindez ami van, minthogy a másikban számokat keresünk és, ha az nincs meg nem földbe tiporni kell és éreztetni vele, hogy szar vagy, hanem megvizsgálni az ember életét és nem az érték ítéletekre hallgatni. Ha ezt elkezdjük talán egyszer a gyerekkor egy része nem lesz elveszett és nem lesz behódoló.

Szólj hozzá!

Emberi Negatívizmus

2015. november 25. 19:16 - brenor

Gondolom mindenki szándékosan vagy akaratlanul belebotlott már olyan emberekbe, akik tele voltak gyűlölettel, világfájdalmakkal, ami miatt megszületett bennük egy sekélyes világnézet esetleg magunkban is megtapasztaltuk vagy még mindig úrrá van bennünk. Cikkemmel szeretném megosztani a gondolataimat és rávilágítsak a dolog miértjére.

Úgyse fog sikerülni, tehetségtelen vagy mindenben, túl jó hozzád az a lány vagy fiú hallhatjuk ezeket olyan emberek szájából, akik állítólag jót akarnak, de mégse. Minden embernek van vágya, egy kiegyensúlyozott boldog élet, számára megfelelő munkahely, boldog párkapcsolat és sorolhatnám még. Amikor megosztjuk, ezeket a vágyakat másokkal akkor van, mikor az embert lehúzzák a sárga földig és jönnek azok a szövegek, amiket fentebb írtam. Úgy vagyok vele, hogy jó dolog másoktól tanácsokat kérni, ha annak a tanácsnak van valami értelme és építő jellegű nem romboló. Az ember mikor fiatalabb még nem alakul ki benne saját döntés hozatal és próbál minél több embertől tanácsot kérni az ilyen negatív kijelentések miatt sérülhet az illető személyisége, sekélyesebb lesz a világnézete és ő is elkezd másokat lehúzni. Na de miért is kapunk ilyen tanácsokat?

Sokszor halljuk azt, hogy megtapasztaltam ezt és tapasztalatból mondom neked dolgot, de ezzel két nagy probléma van egyrészt attól, hogy átélte azt a dolgot még nem garancia arra, hogy velünk is megtörténik másrészt ez édes kevés ahhoz, hogy kitapasztalja azt a dolgot. Nagyon sok ilyen megmondó ember van, akik meg vannak győződve arról, hogy mennyire igazuk van, ha ellent mondunk, akkor mi vagyunk a hülyék. A legnagyobb baj mégis az, hogy az ilyen emberek másokat fertőznek meg ezekkel a sík, fekete-fehér nézetükkel és szájról szájra fog terjedni, ami nem tesz jót az önismeretnek és gátolja a személyiségfejlődést. Úgy érzem, hogy nagyon sok emberre jellemző ez, de a dolog miértjét sose tudja rendesen elmagyarázni, hogy miért szar a világ, miért ne sikerülhetne valami, na és miért kell másokat lehúzni ezzel. Ilyenkor nem gondolnak abba bele, hogy a másikat ez rosszul érinthetni, én eléggé érzékeny vagyok, rosszul érintenek az ilyen kijelentések és tudom azt, hogy legjobb megoldás nem kell őket komolyan venni. Nos, ezt könnyen leírom mivel szinte mindenkire jellemző, hogy tudja a folyamat megoldását, gyakorlatban meg vagy nehezen, vagy egyáltalán nem azt teszi, ami a helyes, hanem elönti a félelem, mi van akkor, ha neki van igaza, meg hogy mondhat ilyeneket, akár hisztis rohamunk is kitörhet ez által. Ezért kell a helyes útra emlékezni, abban a helyzetben is és vagy hagyjuk, had beszéljen, ne figyeljünk rá vagy elmondjuk neki, ez mennyire sértő kijelentés aztán, ha tovább okoskodik, ne szóljunk hozzá, nem ér annyit, hogy emiatt felidegesítsük magunkat és a nyugalmunkra, motivációnkra törjön.

Miért ne sikerülhetne valami? Miért ne lehetne egy új házunk, autónk, kellemes munkahelyünk, valami jó nyaralás, megalkuvások nélküli párkapcsolatunk magyarán egy jobb élet? Mások el tudták érni mindezeket én mivel vagyok rosszabb náluk? Ők ugyanolyan emberek, mozgó, lélegző, halandó lények, mint mindenki. Az a lány, aki tetszik nekem nyílván nem egy istenség, hanem ugyanolyan emberi lény, mint mi. Úgy látom ez egy fasiszta látásmód. Nem akarok itt politizálni meg híresztelni melyik nézet jó én csak azért hoztam fel, mert a fasizmus is kategorizálta fajonként, születésként az embereket azt híresztelte, hogy az ő fajuk a legerősebb a többiek gyengébbek rosszabbak. Ez a nézet szembe megy az idáig jól felépített emberi erkölcsökkel, Jézus tanításaival és a társadalmat bomlasztja. Nem azt mondom, hogy itt újra fasizmus lesz, hanem valamilyen szinten az az ideológia megfertőzte az emberek elméjét és híresztelik az erősebb kutya baszik elvet. Pedig a világ nem csak ebből áll és ezt nem tudják észrevenni, hiába próbálunk ilyenkor ellenkezni a helyesebb, békésebb útra terelni addig, amíg harcolnak a saját démonjaikkal, nem fognak változni, ezt csak ők tudnák megtenni.

Összegezve az egészet a legjobb mód az ilyen dolgokat elkerülni, ha nem mások véleményéből merítünk, hanem elhisszük azt, hogy valami sikerülhet és, ha kitartóak vagyunk idővel úgyis sikerülni fog. Az emberek rosszalló véleményét meg vegyük úgy, mintha csak a televíziót bekapcsolnánk, és nem menne rajta semmi csak a sistergést hallanánk, mert jobban belegondolva nem ér többet annál, mert el nem tudják magyarázni a dolog miértjét nem, tudnak rendesen érvelni csak a saját véleményük a fontos, amit jobb lenne, ha megtartanák maguknak, ha nem akkor egyik fülünkön be a másikon ki.

 

Szólj hozzá!

Előszó

2015. november 25. 19:07 - brenor

Üdvözöllek a blogomon! Régóta gondolkoztam egy olyan blogon, amit nem csak magamnak írok, hanem megoszthatom veletek, esetleg segítség nyújtásban is. Több téma lesz az oldalamon, a gondolataimat szeretném megosztani, a cikkeimet úgy írom le, hogy mindenkinek érthető legyen és nyugodtan lehet kommentálni a bejegyzéseim alá. 

Szólj hozzá!
süti beállítások módosítása